LAZACZ

aminek az értékéből az sem von le semmit, hogy nyilvánvalóan egy urban(village) legendával állunk szemben. A mesélő szerint -mint minden ilyen történet esetében- egy ismerősével esett meg az alábbi történet: a kedves szomszédok megbízták az “ismerőst”, hogy amíg ők távol vannak az otthonuktól, addig legyen oly szíves, és gondoskodjon a háziállatok etetéséről! Ő kötelességtudóan át is ment a kutyájával és eleget tett a kérésnek. Időközben eszébe jutott, hogy a szomszédéknak még ott van a gyerekek kedvence, a Böbe nevű törpenyúl, és igaz, hogy azt elfelejtették megemlíteni, de neki is ad valami eleséget. Megy a ketrechez és látja, hogy az ajtaja tárva van, a nyúl viszont sehol. Na, gondolja fasza, hogy rábízták az állatokat… ebben a pillanatban megjelenik a kutyája, a szájában az esőtől elázott, csupa sár, kinyúlt törpenyúllal. A hősünk egy hirtelen ötlettel vezérelve gyorsan cselekedett: az eb szájából kitépte a megtépázott állatot, -a jószomszédság fenntartása érdekében- gyorsan lemosdatta, majd hajszárítóval a bundáját megszárítva (ezzel természetes halált színlelve)  visszahelyezte a kimúlt kiskedvencet a ketrecébe, majd hazatért mint aki jól végezte a dolgát. Másnap viszont amikor a szomszédok megérkeztek és meglátták a döglött nyulat, irtózatos óbégatásban, kiáltozásban törtek ki, és már Jézushoz kezdtek fohászkodni, mivel nem tudták mire vélni, hogy mit keres a ketrecében a nyaralás előtt a kert végében elásott, végkimerülésben elpusztult Böbe…